Szahalini luc

Szahalini luc
Telepített példány a bajorországi Grafrathban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Lucfenyő (Picea) Fajcsoport: Omorika Faj: Szahalini luc (Picea glehnii) (F.Schmidt) Mast.
Szinonimák
Picea bicolor
Elterjedés
Elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szahalini luc témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szahalini luc témájú médiaállományokat és Szahalini luc témájú kategóriát.

Bonszainak nevelt példány (Egyesült Államok Nemzeti Arborétuma, Washington)

A szahalini luc (Picea glehnii) a fenyőalakúak (Pinales) rendjében a fenyőfélék (Pinaceae) családjába sorolt lucfenyő (Picea) nemzetség egyik faja. Tudományos nevét első leírójáról, Peter von Glehn balti német botanikusról kapta.

Származása, elterjedése

Japánban, Hokkaidó szigetén, valamint a névadó Szahalin déli részén és a Kuril-szigetek déli tagjain honos. Egy kis, elszigetelt populációja maradt fenn Honshu északi részén.

Megjelenése, felépítése

Megjelenése a szerb lucéhoz (Picea omorika) igen hasonló, de koronája annál szélesebb.

Életmódja, termőhelye

Teljesen télálló. A lucfenyő-gubacstetű (Adelges abietis) nem fertőzi. Fő elterjedési területén állománya stabil; védelme nem szükséges (IUCN).

Felhasználása

Felhasználása jelentéktelen; a kertészetekben nem jött divatba. Bonszainak alkalmas.

Képek

• 
  Pikkelyesen leváló kérge
• 
  Magonca

Források

• Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 142. old.
• IUCN Red List: Picea glehnii